Eldöntöttem, eladom!

Szerintem nem nyúlok nagyon mellé, ha azt mondom, ez a mondat legalább egyszer mindenkinek kipattan a gondolatai kavalkádjából. Van olyan, aki nagy hévvel durr bele, és olyan, aki megfontoltan, minden általa vélt apró részletet körbejár, mielőtt elkezd egyáltalán gondolkozni az eladásról.
Véleményem szerint van pár lépés, amit célszerű érinteni, ha komolyan gondoljuk az értékesítést.

Készítsük fel saját magunkat!
A legtöbben egész életükben 2-3 ingatlant vásárolnak, ha a régi társasjátékokon feltüntetett 0-99 évet veszem alapul, és levonjuk a csattogó lepkés korai és a „társas-otthonos” időskori táborozást, akkor kijön, hogy 10-20 évente költözünk, mert az olyan jó.
Rengeteg időt, energiát kell fordítani a teljes folyamatra a gondolat megszületésétől, a birtokba adásig. Nem beszélve arról, hogy mivel sajnos/szerencsére nem vagyunk egyformák, így nem csak vevők fognak jelentkezni, akikkel nagyon jól kijövünk, hanem olyanok is, akikkel nincs meg a szinkron. A rossz hírem az, hogy utóbbiból lesz több, sokkal több.
Az igazi vízválasztó, amikor először megcsap az érzés, hogy valaki megtekintette az ingatlant, ajánlatot is tett, ráadásul mi el is fogadtuk, és akkor innen márpedig menni kell, méghozzá hamar.
A lényeg: ne az érzelmeink vezéreljenek, amikor üzletelünk! Engedjük el az ingatlant! Készüljünk fel rá, hogy az értékesítés egy olyan hullámvasút lehet, ami sofőr nélkül rázós lesz!

Készítsük fel az ingatlant!
Az ingatlannak a legnyerőbb arcát kell mutatnia, olyat, hogyha mi lennénk a vevők, akkor meg akarnánk venni. Akkor lesz üzlet, ha a másik embernek olyat adunk, amire szüksége van.
Alap, hogy amikor jön a vevő, akkor előtte kitakarítunk, rendet rakunk, minimum szellőztetünk! Úgy fogadjuk, mintha egy barátunk jönne. Szólhat egy kellemes zene, ( halkan, a TV bömbölés nem tartozik ide ) lefőhet egy kávé, vagy sülhet valamilyen sütemény. Ha nincs kedvünk ezzel bíbelődni, esetleg füstölő vagy illataroma, de ezzel óvatosan! ( Kezdő koromban történt: mutattam egy macskaszőr allergiás vevőnek, egy olyan lakást, ahol 6 macska lakott, és ez a két tény a bejárati ajtóban derült ki, hát nem vette meg, sőt el is futott! )
Fontos az időzítés: az éppen két napja zuhogó esőben lakást mutatni, amikor mindenkinek görbül a szája és nem felfelé, nem biztos, hogy ideális!
Csak őszintén: nem érdemes a lakás hibáit elrejteni, inkább azokra érdemes megoldást javasolni, ez ugyanis javítja az alku pozíciónkat. Az esetleges javítgatások pedig csak újabb kérdéseket szülnek, mert a magyar az ilyen gyanakvó, a többi népet meg nem ismerem.

Gondoljuk végig az értékesítési stratégiát!
Amennyiben nincs ilyen, akkor bízzuk egy tapasztalt értékesítőre az egészet, ne olvassunk tovább, sőt a fentebb leírtakat is tegyük el egy vödörbe!
Nézzük azt az esetet, ha van: egy másik témában ezt mélyebben ki fogom fejteni, de a lényeg az, hogy azt kell elérjük, hogy a másik félnek legyen fontosabb az ügy. Kezdve azzal, hogy miképp mutatjuk meg a saját várunkat, mit mondunk róla, hogyan mondjuk róla azt. Még mielőtt bárki megnézné az ingatlant, mi pontosan kell, hogy tudjuk, mi a legeslegutolsó ár, aminél még vigyorgunk.
Tehát ha így, pókerarccal, higgadtan, megfontoltan, és hatékonyan, akkor vágjunk bele, vagy ha úgy, akkor inkább ne.